Házasságkötő termek előtt álló luxus kocsis ügynökök csapnak le a szegény szerencsétlen ifjú párra, kéretlenül elkobozzák az induláshoz szükséges nászajándékokat a pakisztáni kiskutyák számára. Biztos, ami biztos hoznak egy-két kéretlen hajléktalant is dőzsölni a lakodalomba.
Nem dorgálás kedves Olvasó, de a tegnapi nagy port kavart bejegyzésem kommentjei alapján minimum ez lenne elvárható egy olyan esküvőn, ahol a nászajándék helyett az ifjú pár adományt kér egy számára fontos, általa önként választott szervezet számára.
Miért? Mert úgy érzi nincs másra szüksége vagy mert fontosnak gondolja, hogy egy olyan egyesületet vagy alapítványt támogasson, melynek a céljaival egyetért.
A hozzászólások alapján elég sötétnek látom az adományozási hajlandóságot Magyarországon. Úgy látom, hogy a civil szervezetek hibás kommunikációja és marketinges kampányai nagyban hozzájárulnak ehhez a képhez.
Viszont egyet kell értsek pozitívan értékelő olvasóimmal. Lehet ez az adományozási forma nem a Te pályád, de adtál már más formában jól működő szervezetnek 1 %-ot, önkéntes munkát, bármilyen adományt? Én sok olyan pozitív példát tudok, ahol jól használják, elszámolnak vele és még meg is köszönik Neked. Mert nem lenyúlni akarnak. Kinek érdemes? Bármilyen szervezetnek, legyen az óvodai, kórházi, kisgyermekeket, szegényeket, sportolókat vagy környzetvédelmet támogató egyesület, aki Neked szimpatikus.
Provokálni is szeretnélek! Mikor és hogyan adnál, mit vársz cserébe? Állítsuk össze az adománykérő szervezeteknek az adománykérés kisokosát! Szóval???
Gondoltál már rá, hogy Magyarországon is jól bevált 
